anyuss 2012.01.02. 07:00

Boldog újat!

Éreztem a megújulás kényszerét. A lakást is szeretem néha átrendezni.

És amúgy is borzalmasan szétszórt vagyok. Erős túlzás a négy blog. Különösen életem jelenlegi eseménydömpingjéhez képest. Ma beköltözöm a blogspotos tartalékanyusba, így marad három.

Boldog új esztendőt mindenkinek!

(IDE MÁR NEM ÍROK TÖBBET!!!)

anyuss 2011.12.29. 18:28

Óévbúcsúztató

Nem szívesen készítek számvetést, mert olyankor előbb-utóbb eljutok ahhoz a felettébb kellemetlen gondolathoz, hogy - a várható élettartamot tekintve - nagy valószínűséggel már kevesebb van előttem, mint mögöttem.

De röviden: jó kis év volt ez nekem. A komolyabb betegségek elkerültek bennünket, a pusztító érzelmi viharok és mély hullámvölgyek úgyszintén. Egyik gyereket sem csapták ki az iskolából, viszont gyarapodtak testben és lélekben... hát, testben persze sokkal könnyebb...

Azt terveztem, minden blogbarátomnak külön megköszönöm, amit tőle kaptam. Aztán mégsem. Mert egyrészt senkit nem akarok azzal megbántani, hogy véletlenül kifelejtem, másrészt lusta vagyok mint a dög. A lényeg: hálával tartozom Nektek, hogy élettel töltitek meg ezt a máskülönben szerintem elég sivár mátrixot. Hogy elolvassátok teljességgel érdektelen beszámolóimat teljességgel érdektelen eseményekről. És, hogy beszélgettek velem. Köszönöm.

anyuss 2011.12.29. 09:27

Karácsonyi legek

  • Legcsúszósabb: 23-án este, szakadó hóesésben rollerrel elszáguldottam boltba.
  • Legünneprontóbb: a ded mindig dührohamot kapott a karácsonyi daloktól.
  • Legjobban sikerült gasztronómiai alkotásom: alma pongyolában. (Megjegyzem csak szerintem sikerült jól.)
  • Legelső asztali dísz amit életemben csináltam: a legelső asztali dísz amit életemben csináltam. (A látványtól megkíméllek Benneteket.)
  • Legnagyobb tévedés: ha a fáról 23-án nem potyognak a tűlevelek ezerszám, akkor 24-én sem fognak...
  • Legrosszabb döntés: vasárnap a szomszéd faluba mentünk misére. A félórás prédikáció a jéghideg templomban az hagyján, de hogy a pap komplett miserészeket kevert össze és háromszor (!!!) mondta el az átváltoztatási szöveget, az már kicsit sok volt.
  • Legjobb móka: távirányítós autóval szivatni a dedet.
  • Legsúlyosabb hiba: elfelejtettem fényképeket készíteni.
  • Legdrámaibb helyzet: nem volt itthon elég ceruzaelem.
  • Legnagyobb vesztes: Tivadar, aki sem nagyobb ketrecet, sem hősugárzót nem kapott karácsonyra.
  • Legnagyobb nyertes: én, mert 24-én vendégeskedtünk, ezért semmit nem kellett előre sütnöm-főznöm, a következő három napot pedig úgy tölthettem a konyhában, hogy az egész család körülöttem volt.

anyuss 2011.12.28. 13:54

Anyaöl

Épp a kajla kesztyűjén nevettünk tegnap, amikor megszólalt a lányom: "jó, hogy nem ölted meg".

Először azt hittem, a szokásos "megfojtom-letépemafejét-agyoncsapom" kirohanásaimra gondol, aztán rájöttem, komolyan mondja. Tudja, hogy az orvosom rá akart beszélni az abortuszra, mert a második hónapban bárányhimlős lettem.

Megállapítottuk, hogy nagyon hiányozna a kajla. Mert olyan, amilyen.

Sok érvet hallottam már az angyalcsinálás ellen. Az én érvem 14 és fél éves.

anyuss 2011.12.28. 07:59

Kajla fan klubosoknak

Mivel itt néhányan rajongói klubot alapítottak másodszülött gyermekemnek, elmesélem, mitől dőltem kardomba még karácsony előtt.

Jött egy körlevél a suliból egy szülőtől, hogy úgy tudja, sokan hánytak, nem az előző napi menza-ebéddel volt-e baj vajon. Felhívtam az akkor épp az apjuknál lévő sarjaimat. Először a lányommal beszéltem. Minden rendben, jól van, de nem az iskolában evett szerdán. Aztán átadta a telefont a kajlának, akiről kiderült, hogy a suliban ebédelt, és rosszul is lett. Kérdeztem tőle, az öccsével mi van? Neki nincs baja. És evett aznap a menzán? Nem. Jó, mondom a kajlának, és mi volt az a bizonyos ebéd? Erre hallom, amint odaszól a többieknek: "mi volt a kaja??"

anyuss 2011.12.27. 20:25

(közjáték 3.)

A fiúk nagyon meglepődtek, amikor rá kellett döbbenniük, hogy TÉNYLEG nem fogok bepakolni nekik az idei téli cserkészportyára.

Kicsit azért segítettem, ami nem volt ok nélkül való, a nagyfiam ugyanis összesen 4 (négy!) zsemlét akart vinni a három napra.

Indulásnál, a lépcsőházban derült ki, hogy olyan apróságok hiányoznak a hátizsákjaikból, mint: cserkészing és -nyakkendő, csajka, kulacs, evőeszközök, zseblámpa, hálózsák stb. Visszamentünk. Többször is.

A kajla hangja drámaian csendült a káosz közepén: "Anya, a múlt héten elveszítettem a kesztyűmet! De csak az egyiket." (Körülbelül úgy mondta, mintha már látta volna magát lefagyott fél kézzel.) Megkapta a bátyja tartalék pár kesztyűjét. Aztán még beugrottunk a th-s sportszaküzletbe bakancsot venni neki. (Bár van itthon egy bakancs az ő méretében, de úgy ment végig benne a folyosón, mint Quasimodo egy különösen szomorú napján, ezért nem mertem vele elküldeni túrázni.) Bakancsvásárlás közben a gyerek benyúlt a zsebébe, majd bánatosan az orrom alá nyomott egy koszos kesztyűt: "látod, csak az egyik van meg". Aztán lassan benyúlt a másik zsebébe... "Jé, és itt a másik!"

Remélem, az őrangyala ott lesz a portyán.

anyuss 2011.12.26. 10:43

(közjáték 2.)

Szenteste hazafelé én vezettem. Induláskor a Családfő megkérdezte, ne törölje-e le a (külső) visszapillantókat, merthogy nagyon sárosak. Mondtam, köszi, fölösleges, azokat úgysem használom.

Rettenetesen kiröhögött. De csak MIUTÁN MEGÉRKEZTÜNK.

(Nem értem egyébként miért izgult, alig mentem többel száznegyvennél, mert köd volt. Erre abból jöttem rá, hogy fényszóró nélkül jobban láttam.)

anyuss 2011.12.23. 16:45

(közjáték)

A fa egy kis jóindulattal (és a talppal együtt) másfél méteres. Nem baj, mondtam a Családfőnek, hogy nem a méret a lényeg... De némileg túlzásnak érzem hozzá a 9 (kilenc!!!) zacskó szaloncukrot. Szerinte úgyis elfogy. És biztosra akart menni. Az instrukciók miatt. Kértem ugyanis, hogy hozzon zseléset is, meg nem zseléset is, de lehetőleg piros és arany színben, mert az megy a díszekhez. Azt hiszem, most szinte mindenféle piros és arany színű szaloncukrunk van, amit kiskereskedelmi forgalomban árulnak. Csak zselés nincs.

anyuss 2011.12.23. 08:41

Boldog karácsonyt!

Békés, szép, derűs, örömteli napokat kívánok szeretettel azoknak is, akik esetleg nem szeretik a karácsonyt vagy Cseh Tamást...

anyuss 2011.12.22. 15:26

Előtti

Látom sokan beszámolnak róla, hogy haladnak az ünnepi előkészületekkel. Ha esetleg valakinek ez erőt ad a továbbiakhoz: még nincs fánk, szaloncukrunk, bejglink, halunk (vagyis az van, de csak az akváriumban), nem próbáltam ég-e az izzósor, nem tudom hol a fenyőtalp, valószínűleg kevés a csomagolópapír, de az csak akkor fog kiderülni, amikor végre elkezdem becsomagolni az ajándékokat, amelyek közül az egyik legfontosabb még nem érkezett meg. Ehhez képest a délelőtt jelentős részét e-üdvözlőlap szerkesztéssel töltöttem, most pedig karácsonyi dalokat halászok a youtube-on. Meg karácsony előttieket:

anyuss 2011.12.22. 08:10

Vigyázz, mit kívánsz!

Mielőtt túl nagy dolgot kérsz az új évre, gondolj bele, mekkora feszültséget okozna például az összes halálos kór gyógymódjának felfedezése, vagy a világbéke!...

(Értelemszerűen az előző bejegyzés folytatása.)

Elég kedves embernek tűnök a felületes szemlélő számára. Utcán, boltban, hivatalokban és tömegközlekedési járműveken udvarias vagyok és gyakran mosolygok rá másokra. Azt hiszem, nem nagyon látszik rajtam, hogy apróságok mennyire feldühítenek. (Igaz, az én testalkatommal vicces is lenne folyton beintegetni meg k...aanyázni.) Úgy mondják, könnyű szeretni az EMBEREKET ÁLTALÁBAN, az ismerőseinket sokkal nehezebb. Nálam ez fordítva van. A rokonaimat, barátaimat, munkatársaimat, szomszédaimat stb. kedvelem, még a legbosszantóbbak, legundokabbak is hiányoznának, hiszen ők teszik teljessé a világomat. De az EMBEREK ÁLTALÁBAN... hát az kemény. Mert visszatérve a dühítő apróságokhoz: utálom, ha

Érdekes ez a személyes zóna meg intim zóna. Nem csak kultúránként változik a távolság, de egyénenként, és szerintem a korral is. (Az én korommal biztosan, évről évre kevésbé bírom az összeszorulós tömeget.)

És úgy látszik, van, akinél teljesen hiányzik. Mert az egy dolog, hogy a bunkókat hidegen hagyja a sárga csík a pénztár előtt, meg a figyelmeztető tábla, de nem érzi a hülye, hogy legszívesebben felrúgnám, amiért tíz centiről liheg bele a fülembe??

Mégiscsak van valami jó abban, hogy már lassan két esztendeje (ismét) a civilizáció peremén, a társadalomból való (önkéntes) kirekesztettségben élek, amit eufémisztikusan gyesnek szokás nevezni.

Amióta a Családfő hallott egy műsorban a hetes jégről, azt szeretne a whiskyjébe.

anyuss 2011.12.20. 10:37

Gyanta

Nem volt kedvem kozmetikushoz menni, ezért tegnap vettem arcgyantát.

Egészen jól sikerült, csak utána órákig úgy néztem ki, mintha botoxkezelést kaptam volna. És a család semmi együttérzést nem mutatott.

anyuss 2011.12.20. 10:37

Ajándék

Kollégista nagyfiam a múlt héten súlyos problémával hívott fel: az osztálytársának gravírozott söröskorsót szeretne ajándékozni karácsonyra, gravírozó műhelyt látott már a városban, söröskorsót nem. Javasoltam neki, próbálja meg a hipermarketben. Másnap telefonált: sajnos nincs, csak söröspohár, hatos csomagolásban. Na jó, végül is oda-vissza egy óra az út, gondoltam hétvégén meglátogatom a gyereket. De én is csak olyan korsót találtam, amit készletben árulnak, ezért végül a mi korsóink közül vittem neki egyet. Ma érdeklődtem, készen van-e az ajándék. Nem, nem vállalták a gravírozást, úgyhogy odaadja így, simán.

anyuss 2011.12.19. 15:25

Na ez fájt

A mai, NÉVRE SZÓLÓ reklámlevél nem okozott örömöt.

"A RondaRandi Magyarország és a Kárpát-medence első társkeresője előnytelen külsejű emberek számára."

Mivel az utóbbi időben elég sok szó esett az adathalászokról, akik ugye mindent tudnak rólunk... hát, köszönöm.

anyuss 2011.12.18. 18:56

A világ legjobb melója

Micsoda sztorik lehetnek! Kár, hogy bulisofőrök nem írnak blogot.

(Ha valaki mégis tud ilyenről, szóljon!)

anyuss 2011.12.16. 19:01

Hátha

Úgy látszik, a Jézuska olvassa a blogokat.

Fehér Karácsonyt kérek. Léccilécci. (Talán még idejében szóltam.)

anyuss 2011.12.16. 13:49

Biztos ami biztos

Mindig elteszem a számlákat, jótállásokat. Mindig.

Soha nincs rájuk szükség.

Most nagyon kellene a gyerek mobiljának blokkja. Már harmadszor túrtam át az összes bizbaszos dobozt. Hiába.

Viszont találtam egy nyugtát, amit nyilván életbevágóan fontos immár két éve őrizgetni: "Praktiker, PAPÍRZACSKÓ, 20 Ft"

Én: "Nem csoda kisfiam, hogy nem tudsz szép olvasónaplót írni, hiszen oda sem figyelsz a könyvre."

Kajla: "De amikor tetszik a regény, akkor mindig jól sikerül. Például a Téli berek. Meg a... Nyári berek."

anyuss 2011.12.14. 09:44

Futószár

Kutyán lovagoltam álmomban.

Nagyon kényelmetlen volt. Főleg a tanügetés.

Állítólag a lovaglás szerencsét jelez, a kutya örömöt. Igazán örülök, hogy szerencsére nem kutyaháton kell ma boltba mennem.

anyuss 2011.12.13. 17:46

Fenyőfa

Azt hallottam, idén a kevés eső miatt eleve szárazak a fenyők, tehát valószínűleg különösen hamar hullani kezdenek majd a tűlevelek. Emiatt szerintem érdemes az ünnephez minél közelebb megvenni a fát, hiszen ha 23-án még nem potyog, talán kibírja néhány napig (esetleg Vízkeresztig is). Mi egyébként elég későn szoktunk észbe kapni, de ez nem mindig baj, jutottunk már hozzá rendkívül olcsón nordmann fenyőhöz 24-én délután. (Igen, állítólag így helyes, Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta a nevét.)

A karácsonyfa beszerzését kimondottan férfi feladatnak érzem, még a kivesző gentlemanek korában is kell lenni bennük annyi előzékenységnek, hogy megkímélik a hölgyeket a bőrükbe fúródó tűlevelektől és a kezükre tapadó gyantától.

Szóval pasimunka. A férj dolga. Az apáé. Ezért lehetett annyira megrázó, amikor először vittem haza egyedül a fenyőt. Édesapám, betegsége miatt gyakran hónapokig nem volt velünk, valamennyire hozzászoktam a hiányához. De azt a képet nem felejtem el soha: a téli estében az utcai lámpák megvilágítják a sűrű havazást, az úttesten is bokáig áll a hó, én meg húzom a szánkómon a fát. Kicsi voltam és magányos. És nagyon sajnáltam magam.

anyuss 2011.12.13. 14:36

"Ági néni" teszt

(Asszem megtetszett a tesztírás.)

Amikor ma a játszótéren voltam a deddel, egy csapat iskolás gyerek viháncolt ott. Aztán egyre nyugtalanabbak lettek, kiderült, hogy már jönnie kellene értük a tanítónőnek. Kábé tíz perc múlva felbukkant a házak között, két-háromszáz méterre a játszótértől. Végigfutott a hír a gyerekeken, az izgalom a tetőfokára hágott, "Ági néni, Ági néni" üvöltöztek. Összekapkodták a kabátokat, sapkákat, de nem tudtak megegyezni abban, mit tegyenek. Három csoport alakult ki.

  1. A többség felsorakozott a játszótér kapujában,
  2. négy kislány, szépen kettesével kézenfogva Ági néni elé sietett,
  3. két fiú pedig tovább játszott, bár a kijárathoz közel.

 

Te melyik csoportban lettél volna?

anyuss 2011.12.13. 09:54

Ja és

még a hétvégén a nagylányom barátnője ártatlan arccal azt mondta nekem, hogy "nahát, ez a Tivadar mennyivel nagyobb, mint a MI TÖRPENYULUNK!"